Reggel,azaz pontosítok 10:14-kor keltem fel. A
házisárkányom,vagyis a bátyám,rázott fel.
- Nem hiszem el! –lökött le az ágyról,és a hátsómra estem. –Te semmit nem változtál!
- Miért is? –dörzsölgettem a szemem,és nagyokat pislogtam,mire egy paradicsomokat megszégyenítő JiYong állt előttem.
- Mert még mindig annyit alszol,mint egy anyamedve. –morgott,és felsegített.
- Szeretlek! –öleltem meg,és bújtam hozzá.
Halkan kezdtem el dorombolni,mert tudom,hogy nem tud rám ilyenkor haragudni. JiYong elengedett,s összeszedtem magam,majd kimentem a folyósóra,ahol sok vadidegen ember volt. Nem igazán éreztem magam jól közöttük,legfőképp,hogy a nővéremet sehol nem láttam. Elmentem egy kávézóba,ahol leültem egy kis helyre,és magamba szálltam kicsit. Eléggé szomorkás voltam,mert a nővérem nem volt mellettem,és fájt a szívem. Van amikor szúr de sosem foglalkoztam vele különös kép. Most sem érdekelt,aztán valaki hirtelen rátette a kezeit a szemeimre. Az ismerős illat egyből lebuktatta.
- Na ki vagyok? –az ismerős hang is már csak egy pecsét volt a sejtésemre.
- Jay,még mindig ugyan azt a parfümöt használod. –mosolyogtam,és leült velem szembe.
- Tudod ki helyén ülsz? –nézett rám.
- Nem…? –találgattam.
- Az enyémen! –mosolygott. – Mi a bajod? –nézett rám.
- Semmi…-húztam a szám,és arcom eltemettem a tenyereimbe.
- SoYun? –utálom,hogy ennyire ismer. Nem válaszoltam,csak bólogattam. – Figyelj! –vette el a kezeim arcom elől,és könnyeim utat törtek. – Ő nem érdemel meg. Mindig is királynő akart lenni,és szegény Leo és még is tudja mibe kezdett bele. Nem érdemelt meg sosem,Te meg vakon követted! Nyisd már ki a szemed,és állj talpra! –ült át mellém Jay és megölelt.
Bújtam hozzá,és igaza volt. Ez a nő engem lassan kifiléz. Egyszerűen miatta érzem magam sokszor jelentéktelennek. Amikor Jin bejelentette,hogy elköltözünk,boldog voltam,hogy távol lehetek a mumusomtól,de itt Szöulban,nem tudom elkerülni. Jay a hotelhez kísért,és elment készülődni az estre. Ahogy felértem a lakosztályra,egy pasi elkapott,és egy székbe vágott,majd megcsinálta a hajam. Minden olyan gyorsan történt. A fehér ruhámat,szinte rám húzták,és már mehettem is a sminkes székbe. Amikor végre a saját lábamon álltam,és belenéztem a tükörbe,semmi mást nem láttam,mint egy romot. Aztán megjelent Jin és elmentünk a buli helyszínére.
Rengeteg idol volt jelen,akiket eddig csak TV-n vagy interneten keresztül láthattunk,de most meg itt tolonganak. Mindenki leült egy asztalhoz,és Jin eléggé laza volt,ami nem vallt rá. Én inkább csak szomorkodtam,és elbújtam,mindenki szeme elől. GD eléggé összeszedett kis monológot szavalt el ez a gyagyás. Mindenki kapott finom vacsorát,és én alig ettem.
- Jól vagy? –simogatta a karomat Jin.
- Igen! –bólogattam.
- Tuti,Baba? –nézett rám Jin.
- Persze. –sóhajtottam.
- Minden oké,csajok? –jött oda G-Dragon.
- Persze. –néztem fel rá.
- Átjöttök a bárba akkor bulizni? –nézett ránk mosolyogva JiYong.
- Igen. –bólintott Jin,és átvonult az egész idoltömeg a bárba.
A zene hangosan bömbölt,és én egy asztalhoz leültem egy koktéllal,és csak bámultam magam elé,üres tekintettel. A gondolkodásomat,egy olyan nőszemély zavarta meg,aki miatt ilyen romos a lelkem.
- Lám,lám,lám…csak nem a 60 színű kisleány? –mosolygott gúnyosan.
- Hagyj békén…-sütöttem le szemeim.
- Csak nem berezeltél..? –mosolygott rám. –Abby azóta is az én hű kis szolgám,és csak hogy tudd,nélküled a legjobb élni. –fogtam meg a poharam,és a ruhámra öntötte.
Felálltam,és ránéztem könnyes szemmel. Ahogy átnéztem SoYun válla felett,láttam Jin elképedt arcát,és 2 nagydarab biztonsági őr,kivette SoYun-t.
- Ugye ezt nem mondod komolyan? –jött oda Jin,és JiYong is odajött.
- Haza akarok menni…-szipogtam,és elindultam haza.
Jin-en látszott,hogy nem tetszik neki. A bár előtt,volt egy kis pad,és oda leültem. Könnyeimet letörölgettem és valaki a kezét a vállamra tette. Hátranéztem,és egy srác állt előttem.
- Jól vagy? –nézett rám,és szívem nagyot dobbant.
- Igen…-bólogattam,és a srác leült mellém.
- A nevem Sang Hyun…de szólíts csak Thunder-nek vagy Cheon Doong-nak.
- Tae Young. –nyújtottam kezem,és a fiú elfogadta.
Kezet ráztunk,és kicsit közelebb ült hozzám.
- Tae Young..hívhatlak Tae-nak?
- Persze. –bólintottam.
- Miért jöttél ki? Rosszul vagy?
- Nem…csak a szívem fáj…megint…
- Már mint képletesen vagy…
- Tényleg fáj…ez van,ha a legutálatosabb nő megjelenik.
- Nő?
- Egen…-sütöttem le szemeim.
- Az rossz….de…ugye nem…hozzá…vonzódsz….vagy….-tapogatózott,ami megnevettetett.
- Nem,dehogy is. A pasikat szeretem,nem a lányokat.
- Akkor megnyugodtam…-sóhajtott Thunder.
- Jól vagy? –jött ki JiYong.
- Persze. –bólintottam. – Yong,Ő Thunder. Thunder Ő a bátyám JiYong. –mutattam be őket egymásnak,de Thunder-en látszott,hogy ismeri JiYong-ot.
- Ismerjük egymást…-nézett rá bosszúsan Yong.
- Valami baj van? –néztem bátyámra.
- Nincs. Visszamegyek. Megnyugtatom a tesónkat,hogy nincs bajod. –mondta gúnyosan GD és elment.
- Mi a baja veled? –néztem Cheon Doong-ra.
- Csak egy régi nézet eltérés. Semmi más…-vont vállat és kicsit fáztam,ami látható volt rajtam,mert libabőrös lettem,és kicsit remegett a lábam. –Kis fázós! –állt fel Thunder,és a zakóját rám adta.
- De jó meleg..-húztam magamon kicsit össze,és szinte elnyelt a nagy kabát.
- Neked jobban is áll. –mosolygott rám,és visszaült mellém.
- Miért nem mész vissza,bulizni? –néztem rá.
- Nincs kedvem. Veled jobb. –mosolygott rám,és fejem nekidöntöttem a vállának.
- Tae! –rohant ki Jin hozzám.
- Mi az? –pislogtam rá.
- Tánc háború lesz! –nyelt nagyot Jin.
- És…?
- Ha nem Te vezeted a lányokat,elvesznek a Secret ellen!
- Nincs kedvem táncolni! –tettem vissza a fejem Thunder vállára.
- Légysziiiiii! –könyörgött Jin.
- Utállak! –álltam fel,és bementünk a bárba.
A Secret lányai,már elevenek voltak,és a pia beszélt belőlük. Nem volt kedvem a mi kis „csapatunkat” vezetni,nem ezért jöttem el. Egy kis táncháború után,mi kerültünk ki győztesnek. Thunder rám mosolygott a tömegből,és a pulthoz mentünk.
- Ügyes voltál! –adott arcomra egy puszit,aminek következtében éreztem,hogy én is megszégyenítem a paradicsomokat.
- Köszi…-pislogtam zavaromban nagyokat és rendeltünk italt.
- Én állom. –mosolygott és letett kb. 500 won-t az asztalra.
- Nem. A felét én! –fordultam felé,és szemeibe néztem,ami nagy hiba volt,mert ismét nagyot dobbant a szívem.
- Nincs vita. –tolta a pénzét a pultosnak,és a poharat a kezembe nyomta. – Igyunk arra,hogy megismerhettelek! –koccintotta a pohár szélét az én kis poharamhoz,és garatra engedtünk.
Kirázott a hideg ahogy végigmarta a torkom az erős pia. Thunder-el táncoltam egész éjjel. Ha assú volt,mindig hozzábújtam,és láthatóan nem volt ellenére a dolog. Aztán amikor már kezdett mindenki fáradni,egy srác azz Alias G.O és a kis cukorfalat hazakísértek minket. Az úton volt egy lufi árus.
- Héliumot? –néztem nővéremre.
- Nem. –ment volna tovább,de G.O magához húzta.
- Légy egy kicsit engedékenyebb vele…-simogatta nővérem arcát,aminek hatása az lett,hogy megengedte a héliumozást.
Elsőnek én szívtam,és rettentően nagyot nyerítettek a fiúk. Én ezt tetőztem azzal,hogy még többet szívtam,de aztán Thunder hangja vitt mindent. Nevetve szeltük az est leple alatt az utcát,és G.O agyzsibbasztó poénjai miatt,éreztem úgy,hogy megéri a fejemet beverni a téglafalba. Végül is,Thunder.be karolva,félig aludva vánszorogtam el a portáig,ahol Thunder tekintete összefonódott az enyémmel.
- Holnap láthatlak? –nézett le rám.
- Nem tudom…-húztam a szám.
- Gyere vagy gyertek fel a dormba.
- Nem akarok zavarni,meg másnaposan,nem vagyok jó társaság…
- Akkor a kis kávézóba,ami nem messze van innen.
- 11-kor?
- Rendben. Jön Jin is? –nézett a két kis gyagyásra.
- Nem tudom. Majd eldönti még. –néztem én is rájuk és két puha ajkat éreztem meg nyakamon. – Hééé! –rázott ki a hideg. –A nyakam érzékeny. –öltöttem ki rá nyelvem.
Thunder csak mosolygott ezen,és nehezen,de elköszöntünk egymástól. Vigyorogva mentem fel Jin-el a lakosztályra,és Ő bezuhant az ágyba.
- Jó éjt! –zuhantam Jin-re,és elaludtam rajta.
Ruhástól,sminkestől mindenestől elaludtam a nővéremen.
- Nem hiszem el! –lökött le az ágyról,és a hátsómra estem. –Te semmit nem változtál!
- Miért is? –dörzsölgettem a szemem,és nagyokat pislogtam,mire egy paradicsomokat megszégyenítő JiYong állt előttem.
- Mert még mindig annyit alszol,mint egy anyamedve. –morgott,és felsegített.
- Szeretlek! –öleltem meg,és bújtam hozzá.
Halkan kezdtem el dorombolni,mert tudom,hogy nem tud rám ilyenkor haragudni. JiYong elengedett,s összeszedtem magam,majd kimentem a folyósóra,ahol sok vadidegen ember volt. Nem igazán éreztem magam jól közöttük,legfőképp,hogy a nővéremet sehol nem láttam. Elmentem egy kávézóba,ahol leültem egy kis helyre,és magamba szálltam kicsit. Eléggé szomorkás voltam,mert a nővérem nem volt mellettem,és fájt a szívem. Van amikor szúr de sosem foglalkoztam vele különös kép. Most sem érdekelt,aztán valaki hirtelen rátette a kezeit a szemeimre. Az ismerős illat egyből lebuktatta.
- Na ki vagyok? –az ismerős hang is már csak egy pecsét volt a sejtésemre.
- Jay,még mindig ugyan azt a parfümöt használod. –mosolyogtam,és leült velem szembe.
- Tudod ki helyén ülsz? –nézett rám.
- Nem…? –találgattam.
- Az enyémen! –mosolygott. – Mi a bajod? –nézett rám.
- Semmi…-húztam a szám,és arcom eltemettem a tenyereimbe.
- SoYun? –utálom,hogy ennyire ismer. Nem válaszoltam,csak bólogattam. – Figyelj! –vette el a kezeim arcom elől,és könnyeim utat törtek. – Ő nem érdemel meg. Mindig is királynő akart lenni,és szegény Leo és még is tudja mibe kezdett bele. Nem érdemelt meg sosem,Te meg vakon követted! Nyisd már ki a szemed,és állj talpra! –ült át mellém Jay és megölelt.
Bújtam hozzá,és igaza volt. Ez a nő engem lassan kifiléz. Egyszerűen miatta érzem magam sokszor jelentéktelennek. Amikor Jin bejelentette,hogy elköltözünk,boldog voltam,hogy távol lehetek a mumusomtól,de itt Szöulban,nem tudom elkerülni. Jay a hotelhez kísért,és elment készülődni az estre. Ahogy felértem a lakosztályra,egy pasi elkapott,és egy székbe vágott,majd megcsinálta a hajam. Minden olyan gyorsan történt. A fehér ruhámat,szinte rám húzták,és már mehettem is a sminkes székbe. Amikor végre a saját lábamon álltam,és belenéztem a tükörbe,semmi mást nem láttam,mint egy romot. Aztán megjelent Jin és elmentünk a buli helyszínére.
Rengeteg idol volt jelen,akiket eddig csak TV-n vagy interneten keresztül láthattunk,de most meg itt tolonganak. Mindenki leült egy asztalhoz,és Jin eléggé laza volt,ami nem vallt rá. Én inkább csak szomorkodtam,és elbújtam,mindenki szeme elől. GD eléggé összeszedett kis monológot szavalt el ez a gyagyás. Mindenki kapott finom vacsorát,és én alig ettem.
- Jól vagy? –simogatta a karomat Jin.
- Igen! –bólogattam.
- Tuti,Baba? –nézett rám Jin.
- Persze. –sóhajtottam.
- Minden oké,csajok? –jött oda G-Dragon.
- Persze. –néztem fel rá.
- Átjöttök a bárba akkor bulizni? –nézett ránk mosolyogva JiYong.
- Igen. –bólintott Jin,és átvonult az egész idoltömeg a bárba.
A zene hangosan bömbölt,és én egy asztalhoz leültem egy koktéllal,és csak bámultam magam elé,üres tekintettel. A gondolkodásomat,egy olyan nőszemély zavarta meg,aki miatt ilyen romos a lelkem.
- Lám,lám,lám…csak nem a 60 színű kisleány? –mosolygott gúnyosan.
- Hagyj békén…-sütöttem le szemeim.
- Csak nem berezeltél..? –mosolygott rám. –Abby azóta is az én hű kis szolgám,és csak hogy tudd,nélküled a legjobb élni. –fogtam meg a poharam,és a ruhámra öntötte.
Felálltam,és ránéztem könnyes szemmel. Ahogy átnéztem SoYun válla felett,láttam Jin elképedt arcát,és 2 nagydarab biztonsági őr,kivette SoYun-t.
- Ugye ezt nem mondod komolyan? –jött oda Jin,és JiYong is odajött.
- Haza akarok menni…-szipogtam,és elindultam haza.
Jin-en látszott,hogy nem tetszik neki. A bár előtt,volt egy kis pad,és oda leültem. Könnyeimet letörölgettem és valaki a kezét a vállamra tette. Hátranéztem,és egy srác állt előttem.
- Jól vagy? –nézett rám,és szívem nagyot dobbant.
- Igen…-bólogattam,és a srác leült mellém.
- A nevem Sang Hyun…de szólíts csak Thunder-nek vagy Cheon Doong-nak.
- Tae Young. –nyújtottam kezem,és a fiú elfogadta.
Kezet ráztunk,és kicsit közelebb ült hozzám.
- Tae Young..hívhatlak Tae-nak?
- Persze. –bólintottam.
- Miért jöttél ki? Rosszul vagy?
- Nem…csak a szívem fáj…megint…
- Már mint képletesen vagy…
- Tényleg fáj…ez van,ha a legutálatosabb nő megjelenik.
- Nő?
- Egen…-sütöttem le szemeim.
- Az rossz….de…ugye nem…hozzá…vonzódsz….vagy….-tapogatózott,ami megnevettetett.
- Nem,dehogy is. A pasikat szeretem,nem a lányokat.
- Akkor megnyugodtam…-sóhajtott Thunder.
- Jól vagy? –jött ki JiYong.
- Persze. –bólintottam. – Yong,Ő Thunder. Thunder Ő a bátyám JiYong. –mutattam be őket egymásnak,de Thunder-en látszott,hogy ismeri JiYong-ot.
- Ismerjük egymást…-nézett rá bosszúsan Yong.
- Valami baj van? –néztem bátyámra.
- Nincs. Visszamegyek. Megnyugtatom a tesónkat,hogy nincs bajod. –mondta gúnyosan GD és elment.
- Mi a baja veled? –néztem Cheon Doong-ra.
- Csak egy régi nézet eltérés. Semmi más…-vont vállat és kicsit fáztam,ami látható volt rajtam,mert libabőrös lettem,és kicsit remegett a lábam. –Kis fázós! –állt fel Thunder,és a zakóját rám adta.
- De jó meleg..-húztam magamon kicsit össze,és szinte elnyelt a nagy kabát.
- Neked jobban is áll. –mosolygott rám,és visszaült mellém.
- Miért nem mész vissza,bulizni? –néztem rá.
- Nincs kedvem. Veled jobb. –mosolygott rám,és fejem nekidöntöttem a vállának.
- Tae! –rohant ki Jin hozzám.
- Mi az? –pislogtam rá.
- Tánc háború lesz! –nyelt nagyot Jin.
- És…?
- Ha nem Te vezeted a lányokat,elvesznek a Secret ellen!
- Nincs kedvem táncolni! –tettem vissza a fejem Thunder vállára.
- Légysziiiiii! –könyörgött Jin.
- Utállak! –álltam fel,és bementünk a bárba.
A Secret lányai,már elevenek voltak,és a pia beszélt belőlük. Nem volt kedvem a mi kis „csapatunkat” vezetni,nem ezért jöttem el. Egy kis táncháború után,mi kerültünk ki győztesnek. Thunder rám mosolygott a tömegből,és a pulthoz mentünk.
- Ügyes voltál! –adott arcomra egy puszit,aminek következtében éreztem,hogy én is megszégyenítem a paradicsomokat.
- Köszi…-pislogtam zavaromban nagyokat és rendeltünk italt.
- Én állom. –mosolygott és letett kb. 500 won-t az asztalra.
- Nem. A felét én! –fordultam felé,és szemeibe néztem,ami nagy hiba volt,mert ismét nagyot dobbant a szívem.
- Nincs vita. –tolta a pénzét a pultosnak,és a poharat a kezembe nyomta. – Igyunk arra,hogy megismerhettelek! –koccintotta a pohár szélét az én kis poharamhoz,és garatra engedtünk.
Kirázott a hideg ahogy végigmarta a torkom az erős pia. Thunder-el táncoltam egész éjjel. Ha assú volt,mindig hozzábújtam,és láthatóan nem volt ellenére a dolog. Aztán amikor már kezdett mindenki fáradni,egy srác azz Alias G.O és a kis cukorfalat hazakísértek minket. Az úton volt egy lufi árus.
- Héliumot? –néztem nővéremre.
- Nem. –ment volna tovább,de G.O magához húzta.
- Légy egy kicsit engedékenyebb vele…-simogatta nővérem arcát,aminek hatása az lett,hogy megengedte a héliumozást.
Elsőnek én szívtam,és rettentően nagyot nyerítettek a fiúk. Én ezt tetőztem azzal,hogy még többet szívtam,de aztán Thunder hangja vitt mindent. Nevetve szeltük az est leple alatt az utcát,és G.O agyzsibbasztó poénjai miatt,éreztem úgy,hogy megéri a fejemet beverni a téglafalba. Végül is,Thunder.be karolva,félig aludva vánszorogtam el a portáig,ahol Thunder tekintete összefonódott az enyémmel.
- Holnap láthatlak? –nézett le rám.
- Nem tudom…-húztam a szám.
- Gyere vagy gyertek fel a dormba.
- Nem akarok zavarni,meg másnaposan,nem vagyok jó társaság…
- Akkor a kis kávézóba,ami nem messze van innen.
- 11-kor?
- Rendben. Jön Jin is? –nézett a két kis gyagyásra.
- Nem tudom. Majd eldönti még. –néztem én is rájuk és két puha ajkat éreztem meg nyakamon. – Hééé! –rázott ki a hideg. –A nyakam érzékeny. –öltöttem ki rá nyelvem.
Thunder csak mosolygott ezen,és nehezen,de elköszöntünk egymástól. Vigyorogva mentem fel Jin-el a lakosztályra,és Ő bezuhant az ágyba.
- Jó éjt! –zuhantam Jin-re,és elaludtam rajta.
Ruhástól,sminkestől mindenestől elaludtam a nővéremen.
