Tae: 4.rész

A lazulásom nem tartott sokáig,mert energiaital nélkül nem bírom. Kimászam a jó meleg vizű medencéből,és megtörölköztem,majd bezuhantam az ágyba egy nagy pólóba és egy francia bugyiba. Így aludtam el,az éjszaka közepén.

Reggel,azaz pontosítok 10:14-kor keltem fel. A házisárkányom,vagyis a bátyám,rázott fel.
- Nem hiszem el! –lökött le az ágyról,és a hátsómra estem. –Te semmit nem változtál!
- Miért is? –dörzsölgettem a szemem,és nagyokat pislogtam,mire egy paradicsomokat megszégyenítő JiYong állt előttem.
- Mert még mindig annyit alszol,mint egy anyamedve. –morgott,és felsegített.
- Szeretlek! –öleltem meg,és bújtam hozzá.
Halkan kezdtem el dorombolni,mert tudom,hogy nem tud rám ilyenkor haragudni. JiYong elengedett,s összeszedtem magam,majd kimentem a folyósóra,ahol sok vadidegen ember volt. Nem igazán éreztem magam jól közöttük,legfőképp,hogy a nővéremet sehol nem láttam. Elmentem egy kávézóba,ahol leültem egy kis helyre,és magamba szálltam kicsit. Eléggé szomorkás voltam,mert a nővérem nem volt mellettem,és fájt a szívem. Van amikor szúr de sosem foglalkoztam vele különös kép. Most sem érdekelt,aztán valaki hirtelen rátette a kezeit a szemeimre. Az ismerős illat egyből lebuktatta.
- Na ki vagyok? –az ismerős hang is már csak egy pecsét volt a sejtésemre.
- Jay,még mindig ugyan azt a parfümöt használod. –mosolyogtam,és leült velem szembe.
- Tudod ki helyén ülsz? –nézett rám.
- Nem…? –találgattam.
- Az enyémen! –mosolygott. – Mi a bajod? –nézett rám.
- Semmi…-húztam a szám,és arcom eltemettem a tenyereimbe.
- SoYun? –utálom,hogy ennyire ismer. Nem válaszoltam,csak bólogattam. – Figyelj! –vette el a kezeim arcom elől,és könnyeim utat törtek. – Ő nem érdemel meg. Mindig is királynő akart lenni,és szegény Leo és még is tudja mibe kezdett bele. Nem érdemelt meg sosem,Te meg vakon követted! Nyisd már ki a szemed,és állj talpra! –ült át mellém Jay és megölelt.
Bújtam hozzá,és igaza volt. Ez a nő engem lassan kifiléz. Egyszerűen miatta érzem magam sokszor jelentéktelennek. Amikor Jin bejelentette,hogy elköltözünk,boldog voltam,hogy távol lehetek a mumusomtól,de itt Szöulban,nem tudom elkerülni. Jay a hotelhez kísért,és elment készülődni az estre. Ahogy felértem a lakosztályra,egy pasi elkapott,és egy székbe vágott,majd megcsinálta a hajam. Minden olyan gyorsan történt. A fehér ruhámat,szinte rám húzták,és már mehettem is a sminkes székbe. Amikor végre a saját lábamon álltam,és belenéztem a tükörbe,semmi mást nem láttam,mint egy romot. Aztán megjelent Jin és elmentünk a buli helyszínére.
Rengeteg idol volt jelen,akiket eddig csak TV-n vagy interneten keresztül láthattunk,de most meg itt tolonganak. Mindenki leült egy asztalhoz,és Jin eléggé laza volt,ami nem vallt rá. Én inkább csak szomorkodtam,és elbújtam,mindenki szeme elől. GD eléggé összeszedett kis monológot szavalt el ez a gyagyás. Mindenki kapott finom vacsorát,és én alig ettem.
- Jól vagy? –simogatta a karomat Jin.
- Igen! –bólogattam.
- Tuti,Baba? –nézett rám Jin.
- Persze. –sóhajtottam.
- Minden oké,csajok? –jött oda G-Dragon.
- Persze. –néztem fel rá.
- Átjöttök a bárba akkor bulizni? –nézett ránk mosolyogva JiYong.
- Igen. –bólintott Jin,és átvonult az egész idoltömeg a bárba.
A zene hangosan bömbölt,és én egy asztalhoz leültem egy koktéllal,és csak bámultam magam elé,üres tekintettel. A gondolkodásomat,egy olyan nőszemély zavarta meg,aki miatt ilyen romos a lelkem.
- Lám,lám,lám…csak nem a 60 színű kisleány? –mosolygott gúnyosan.
- Hagyj békén…-sütöttem le szemeim.
- Csak nem berezeltél..? –mosolygott rám. –Abby azóta is az én hű kis szolgám,és csak hogy tudd,nélküled a legjobb élni. –fogtam meg a poharam,és a ruhámra öntötte.
Felálltam,és ránéztem könnyes szemmel. Ahogy átnéztem SoYun válla felett,láttam Jin elképedt arcát,és 2 nagydarab biztonsági őr,kivette SoYun-t.
- Ugye ezt nem mondod komolyan? –jött oda Jin,és JiYong is odajött.
- Haza akarok menni…-szipogtam,és elindultam haza.
Jin-en látszott,hogy nem tetszik neki. A bár előtt,volt egy kis pad,és oda leültem. Könnyeimet letörölgettem és valaki a kezét a vállamra tette. Hátranéztem,és egy srác állt előttem.
- Jól vagy? –nézett rám,és szívem nagyot dobbant.
- Igen…-bólogattam,és a srác leült mellém.
- A nevem Sang Hyun…de szólíts csak Thunder-nek vagy Cheon Doong-nak.
- Tae Young. –nyújtottam kezem,és a fiú elfogadta.
Kezet ráztunk,és kicsit közelebb ült hozzám.
- Tae Young..hívhatlak Tae-nak?
- Persze. –bólintottam.
- Miért jöttél ki? Rosszul vagy?
- Nem…csak a szívem fáj…megint…
- Már mint képletesen vagy…
- Tényleg fáj…ez van,ha a legutálatosabb nő megjelenik.
- Nő?
- Egen…-sütöttem le szemeim.
- Az rossz….de…ugye nem…hozzá…vonzódsz….vagy….-tapogatózott,ami megnevettetett.
- Nem,dehogy is. A pasikat szeretem,nem a lányokat.
- Akkor megnyugodtam…-sóhajtott Thunder.
- Jól vagy? –jött ki JiYong.
- Persze. –bólintottam. – Yong,Ő Thunder. Thunder Ő a bátyám JiYong. –mutattam be őket egymásnak,de Thunder-en látszott,hogy ismeri JiYong-ot.
- Ismerjük egymást…-nézett rá bosszúsan Yong.
- Valami baj van? –néztem bátyámra.
- Nincs. Visszamegyek. Megnyugtatom a tesónkat,hogy nincs bajod. –mondta gúnyosan GD és elment.
- Mi a baja veled? –néztem Cheon Doong-ra.
- Csak egy régi nézet eltérés. Semmi más…-vont vállat és kicsit fáztam,ami látható volt rajtam,mert libabőrös lettem,és kicsit remegett a lábam. –Kis fázós! –állt fel Thunder,és a zakóját rám adta.
- De jó meleg..-húztam magamon kicsit össze,és szinte elnyelt a nagy kabát.
- Neked jobban is áll. –mosolygott rám,és visszaült mellém.
- Miért nem mész vissza,bulizni? –néztem rá.
- Nincs kedvem. Veled jobb. –mosolygott rám,és fejem nekidöntöttem a vállának.
- Tae! –rohant ki Jin hozzám.
- Mi az? –pislogtam rá.
- Tánc háború lesz! –nyelt nagyot Jin.
- És…?
- Ha nem Te vezeted a lányokat,elvesznek a Secret ellen!
- Nincs kedvem táncolni! –tettem vissza a fejem Thunder vállára.
- Légysziiiiii! –könyörgött Jin.
- Utállak! –álltam fel,és bementünk a bárba.
A Secret lányai,már elevenek voltak,és a pia beszélt belőlük. Nem volt kedvem a mi kis „csapatunkat” vezetni,nem ezért jöttem el. Egy kis táncháború után,mi kerültünk ki győztesnek. Thunder rám mosolygott a tömegből,és a pulthoz mentünk.
- Ügyes voltál! –adott arcomra egy puszit,aminek következtében éreztem,hogy én is megszégyenítem a paradicsomokat.
- Köszi…-pislogtam zavaromban nagyokat és rendeltünk italt.
- Én állom. –mosolygott és letett kb. 500 won-t az asztalra.
- Nem. A felét én! –fordultam felé,és szemeibe néztem,ami nagy hiba volt,mert ismét nagyot dobbant a szívem.
- Nincs vita. –tolta a pénzét a pultosnak,és a poharat a kezembe nyomta. – Igyunk arra,hogy megismerhettelek! –koccintotta a pohár szélét az én kis poharamhoz,és garatra engedtünk.
Kirázott a hideg ahogy végigmarta a torkom az erős pia. Thunder-el táncoltam egész éjjel. Ha assú volt,mindig hozzábújtam,és láthatóan nem volt ellenére a dolog. Aztán amikor már kezdett mindenki fáradni,egy srác azz Alias G.O és a kis cukorfalat hazakísértek minket. Az úton volt egy lufi árus.
- Héliumot? –néztem nővéremre.
- Nem. –ment volna tovább,de G.O magához húzta.
- Légy egy kicsit engedékenyebb vele…-simogatta nővérem arcát,aminek hatása az lett,hogy megengedte a héliumozást.
Elsőnek én szívtam,és rettentően nagyot nyerítettek a fiúk. Én ezt tetőztem azzal,hogy még többet szívtam,de aztán Thunder hangja vitt mindent. Nevetve szeltük az est leple alatt az utcát,és G.O agyzsibbasztó poénjai miatt,éreztem úgy,hogy megéri a fejemet beverni a téglafalba. Végül is,Thunder.be karolva,félig aludva vánszorogtam el a portáig,ahol Thunder tekintete összefonódott az enyémmel.
- Holnap láthatlak? –nézett le rám.
- Nem tudom…-húztam a szám.
- Gyere vagy gyertek fel a dormba.
- Nem akarok zavarni,meg másnaposan,nem vagyok jó társaság…
- Akkor a kis kávézóba,ami nem messze van innen.
- 11-kor?
- Rendben. Jön Jin is? –nézett a két kis gyagyásra.
- Nem tudom. Majd eldönti még. –néztem én is rájuk és két puha ajkat éreztem meg nyakamon. – Hééé! –rázott ki a hideg. –A nyakam érzékeny. –öltöttem ki rá nyelvem.
Thunder csak mosolygott ezen,és nehezen,de elköszöntünk egymástól. Vigyorogva mentem fel Jin-el a lakosztályra,és Ő bezuhant az ágyba.
- Jó éjt! –zuhantam Jin-re,és elaludtam rajta.
Ruhástól,sminkestől mindenestől elaludtam a nővéremen.

Jin: 3.rész~

Az út felénél JiYong elég nagyokat ásított, így felajánlottam, hogy átveszem a kormányt mire halkan odadünnyögte, hogy ő akar vezetni. Azt a makacs fejét.

Egy kicsit elszundíthattam mert mire észrevettem már Szöulban voltunk. Ji megpaskolta a combom, hogy kiszállhatok. Zsibbadt lábakkal másztam ki az autóból és indultam az épületbe. Ahogy felértünk JiYong elment a szobájába és én is megcéloztam az enyémet.

Majd bele is vetődtem az ágyba és lehunytam szemeim, de még mielőtt elaludtam volna eszembe jutott Daesung így átöltöztem, szóltam a húgomnak, hogy elmentem és már indultam is.

Amint beértem a Big Bang dormba meg is ütötte a fülem, hogy T.O.P és Seungri éppen próbálják egymást megverni valami hülye játékban, de eddig egyikőjük sem áll győzelemre. Biztos...lehet, nem tudom a játékszabályt, nem is akarom. Amint beléptem mindketten rám sandítottak majd vissza is fordultak a játékhoz. Levettem a kabátom és megszólaltam.
- Daesung?
- Szobájában. - jött a válasz T.O.P-tól. A szoba felé vettem az irányt majd az ajtó előtt bekopogtam. Egy halk "Gyere!" engedélyt adott a belépésre. De ahogy megláttam a szoba állapotát egyből sarkon is fordultam volna, de ha ezt Daesung-gal nem beszélem meg akkor holnapután megint mi feszítünk majd az újságok címlapjain.
- Ó! Jinnie, rád nem számítottam. Gyere nyugodtan. Ülj le....oda ahol van hely. - hahaha. Tekintve a szoba hurrikán utáni állapotát, nincs hely sehol sem így maga mellett szorított nekem helyet.
- Daesung! Figyelj ide! - mutatok az arcomra. - Tudom, hogy ezerszer meg egyszer elmondtam neked, hogy ne ess nekem és ne akaszkodj rám, de örülnék ha holnap hagynál egy kis nyugtot, kérlek. - nézek rá szépen. - Tudom, ha sokat iszol, nem bírod ki, de ha megint az lesz mint a múltkor és a címlapon leszünk esküszöm nem állok veled szóba soha többet. - próbálok a lelkére hatni és szegényt egy kicsit meg is zsarolom, de tudom hogy még így is ott lesz mellettem, MINDIG.
- Értem. Szóval már utálsz? - néz rám.
- Dehogyis. Daesung, én barátilag szeretlek, de semmi több. - mondom neki és megölelem. Sosem szerettem senkit megbántani, még őt sem. Még így maradtunk egy darabig mire azt vettem észre, hogy egyenletesen szuszog. Szegény nagyon ki lehet. Óvatosan lefejtettem magamról kezeit és lefektettem az ágyra majd óvatosan becsuktam magam mögött az ajtó és visszamentem a nappaliba a fiúkhoz.
- Srácok, legyetek halkabban. Dae alszik. Na de én mentem is, sziasztok. - visszavettem a kabátom és ki is léptem az ajtón. De miért érzem azt, hogy valami hiányzik? Jaa, Taeyang nem volt a dormban.

Ahogy odaértem a hotelhez lesifotósok hada várta, hogy valamelyikünk feltűnjön. Na ebből nem esztek. Leparkoltam a hotel mögött és a hátsó ajtón bementem majd a személyzetet kikerülve felmentem az emeletre. Ahogy benyitottam a lakosztályba haláli csend honolt, biztosra veszem, hogy Ji és Tae alszanak. Hiába mondja Tae, hogy fent marad, a végén mindig bealszik és hál'istennek betartja, hogy ne igya azokat a löttyöket. Óvatosan osonok a szobámig majd ledobom a magassarkúkat, átvedlek alvó cuccba és holnap reggelig fel sem akarok kelni.

Reggel van. És hogy ezt honnan tudom? Nem húztam be este a sötételőt és most a Nap a retinámat gyilkolja. Átfordulok a másik oldalamra és kinyitom a szemeim, de mindent csak homályosan látok. De egyvalami, vagyis valaki körvonalazódik előttem. Egyszem bátyám egy fültől-fülig mosollyal az arcán terpeszkedik mellettem az ágyban.
- Jó reggelt! - mondom és felülök a szememet dörzsölve, hogy végre lássak is valamit.
- Neked is! Hallottam a srácoktól, hogy tegnap voltál náluk. Vagyis Daesung-nál. - mosolyog perverzen én pedig jó hugica lévén az arcára teszem a kezem és visszalököm az ágyba.
- Ti mit nem tudtok egymásról? És amúgy is, Te ne akarjál vele összehozni! Így is azt feltételezte, hogy utálom. Ezt honnan szedte? Fogadjunk Taeyang volt, meg a csajozási tapasztalatai. Szeretem Dae-t, mint barátot, de semmi több. És te is tudod jól, miért nem jöttünk Szöul-ba. Tegnap is mikor jöttem vissza már egy tucat lesifotós a bejáratnál állt. Nem, nem láttak meg. Hátul jöttem be. Még kérdés? - imádom mikor szinte minden kérdését tudom és ahogy beszélek folyamatosan válaszolok a fel nem tett kérdésekre és utána lefagy. Megrázza a fejét így végre bemehetek a fürdőbe elintézni a fürdést és hajmosást. Mire kijöttem a fürdőből Ji már nem volt a szobámban. Felöltöztem és kimentem a szobából, de nem kellett volna mert rengetegen voltak a lakosztályban. Voltak stylistok, sminkesek és mindenki aki kellhet. Körülnéztem, hátha megtalálom a húgom, de úgy látszik ő már nincs itt. Megreggeliztem és elindultam kicsit szétnézni a városban. Délutánra értem vissza és akkorra már elég nagy volt a felfordulás. Ahogy beértem a szobámba egy ruhát találtam ez ágyamra terítve. 

1.ruha

- Kwon Jiyong! - ordítom el magam, de semmi válasz így elindulok a keresésére. A sminkes székéből szedem ki Jiyong-ot és invitálom a szobámba és rámutatok az ágyon heverő ruhára.
- Ezmiez?! - érzem ahogy vörösödik a fejem.
- Ruha?
- Ne szórakozz! Ha te már megjegyezted ,hogy utálom a rózsaszínt ezt közölhetnéd a stylistoddal is. Másik ruhát kérek vagy nem megyek sehova. - nyomom a kezébe a ruhát és elkezdtem kitolni az ajtón. 10 perc múlva egy másik ruhával jött be.

2.ruha

- Ez már jó lesz?
- Imádlak! - elvettem a ruhát és megint kiküldtem a szobából, hogy át tudjak öltözni. Amint magamra vettem a ruhát ki is mentem, hogy megmutassam a Ji-nek magam, erre mire meglát eláll a szava.
- Jiyong? Itt vagy? - paskolom az arcát.
- Úgy megnőttél. - kezd mű-szipogni.
- Ne kezd, jó! - szólok rá.
- De attól még azt mondhatom, hogy gyönyörű vagy? - kérdezi mosollyal az arcán.
- Mondhatod.
Ezután kaptam még cipőt és végre láttam Tae-t is és eszméletlenül jól áll neki az a fehér ruha. Jiyong hamarabb ment mint mi így kaptunk egy-egy puszit és már el is ment. Most mi ültünk a sminkes székbe és kaptunk sminket meg hajat és végül útra készen indultunk a party-ra.

Tae:2.rész~

Előtér

A hátsó ülésen ülve,a fülemben szólt a zene,s fejem nekidöntöttem a hideg autóüvegnek. Amikor az autópályára értünk,csak a város távoli fényeit láttam,majd pilláim lecsukódtak. Arra keltem fel,hogy a fejem nekivágódik az ablaküvegnek. Egy vasúton haladtunk át. Káromkodtam volna,de tudom,hogy sem a bátyám,sem a nővérem nem tűri el.
Ahogy Szöulba értünk a Nap sugarai már kezdték simogatni arcom. JiYong egész éjjel vezetett,és nem fáradt el,ámbár egy-egy nagyobb ásítást megengedett magának. Orrára helyezte a napszemüveget,és a nővérem is ezt tette. Én nekidöntöttem a fejemet az üvegnek,majd a Nap sugaraitól erősek pislogtam,és hunyorogtam is.
Egy hotelhez érkeztünk. JiYong otthonosan mozgott,és egy lakosztály felé mentünk.
Ahogy benyitottam a saját szobámba,az állam leesett.
Gyönyörű,szépen berendezett kis térség. Az ajtót becsuktam magam mögött,majd a bőröndöm tovább húztam magam,és a hálószobába mentem. Ott is maga volt az álom

Háló

A szekrényben rendezetten elpakoltam,és az ágyra ültem. Aztán figyelmes lettem egy halovány függönnyel eltakart ajtóra. Az ajtóhoz léptem majd a függönyt elhúztam és elmosolyodtam. Az ajtó kilincsét elfordítottam,és kinyitottam az ajtót,majd óvatos léptekkel levetem a cipőm.
A székre ültem,és az asztalon lévő pezsgőt kibontottam,majd töltöttem a kikészített pohárba. Amikor már pár korty lement a garatra,a szobába mentem,majd levetkőztem,és a bikinim vettem fel,s a telefonommal a kezembe másztam be a kis medencébe. Zenét kapcsoltam,és arra lettem figyelmes,hogy egy hálózatra csatlakozik a telefonom,és a

zene szólt a szobába. Elmosolyodtam ezen,és csak áztattam magam tovább. Majd halottam,ahogy az ajtó nyitódik,és csapódik.
Aztán halottam a tűsarkú kopogását a műpadlón,s megláttam a nővérem.
- Látom,te élvezed a kényelmet. –mosolygott.
- Igen. Mi ez a szerelés? –néztem rá.
- Elmegyek az egyik ismerősömhöz,de ebédre légy ott a sarki étteremnél.
- És mikor akarsz aludni? –néztem rá és az ujjammal a vízbe apró szíveket „rajzolgattam”.
- Majd ha hazaértünk alszunk.
- Mármint Te alszol.
- Miért? Te bírod?
- Energiaitallal persze!
- Nem! Nem ihatsz olyan italt többet!
- De Unnie! Miért nem?
- Mert nem egészséges!
- És? Nekem nem mindegy?
- Nem!  20 vagy és nem engedem,hogy a szíved tönkre menjen!
- De Anyu…! –morogtam.
- Ne feledd. Dél. Étterem.
- Jó Ha nem ihatok energiaitalt akkor elárulod,hogy kihez mész!
- Daesung-hoz!
- Minek?
- Beszélni vele erről a buli ügyről,és megbeszélni,hogy eljön e értünk,mert ugyan G-Dragon lesz a házigazda,akinek nyitás előtt ott kell lennie!
- Taeyang eljött volna értünk.
- Pont Ő?
- Miért?
- Tudom,hogy tetszik! –mosolygott Unnie és választ sem várva,elment.
Elmosolyodtam,és egy SMS-t kaptam. Taeyang volt az.

„Üdv Picúr. Este találkozunk GD-t meg lebaszom lábról,mert nem szólt,hogy itt vagy. Szóval,majd dumálunk.
Puszil: TY”

Jin:1. rész~

Túl korán kelek és nem is akárhogy, addig vergődtem míg ki nem fordultam  az ágyból és hasra nem vágtam magam a padlón. Nyöszörögve keltem fel a padlóról és összeszedve magam elindultam a földszintre kávét főzni és reggelit készíteni. Furcsa, hogy csendes a ház. Fél éve hogy a húgommal elköltöztünk a szüleinktől de még mindig szokatlan, hogy anyu nem készíti a reggelit és apu nem jön be a kertből fülig érő mosollyal. A kávéfőző elé állok és elkezdem bele önteni a meleg vizet majd az őrölt kávét és bekapcsoltam majd elkezdtem készíteni a rántottát. Mire kitettem a tányérokra Tae már ott ült az asztalnál.
-'Reggelt! Hogy aludtál?-kérdezem miközben kiveszek két villát a fiókból.
-Jól! Tiszta happy vagyok!-mondta fülig érő mosollyal.
-Ezt jó hallani. Nagy ritkán van ilyen.-elkezdtem falatozni, de amint lenyeltem a sokadik falatot hallottam ahogy  fordul a kulcs a zárban és hallom hogy az a valaki lerúgja a lábáról a cipőt, de ki lehet ez. Csak anyunak és...Na ne! Hogy lett szabadideje? Majd tényleg megbizonyosodtam, hogy a Sárkány tisztel-e meg minket.
-G-Dragon a házban! Lehet ünnepelni!-elindultam a bejárat felé mert tudtam, hogy a gyagyássa biztos nem fog elindulni befelé. Ahogy meglátott az ajtó előtt akkor vette csak le a szemüvegét én pedig elindultam felé majd lekevertem neki egyet, nem erősen, nehogy ennél lököttebb legyen.
-Ne legyél nagyképű te gyagyás!-mondtam és megöleltem, rá úgysem lehet haragudni. Hallottam ahogy Tae elkezd mezítláb csattogni a csempén és teli szájjal megszólal.
-Ki jött?-mire befejezte a kérdést már oda is ért hozzánk és ő is megölelte Ji-t bal kezében a tányérral.
-Szerintem menjünk beljebb.-vetem fel mire szétváltunk és elindultunk a nappaliba és leültünk a kanapéra.
-Na és miért jöttél?-kérdezem miközben megpaskolom bátyám combját. Tae is nagy szemekkel nézi Ji arcát.
-Lesz egy party, ahova gondoltam eljöhetnétek. Lesznek ismert arcok és gondoltam végre találhatnátok munkát. Az idolok körül ilyen emberek kellenek mint amilyenek ti vagytok. Na, mit szóltok? Ja és Jin, ott lesz Daesung, biztos örülne neked.-mondja ezt perverz mosollyal.
-Jesszus, még mindig nem tud rólam leszakadni? Majdnem egy éve találkoztunk és akkor is úgy tapadt mint légy a légypapírra.-erre Tae felröhögött. Nagyon nem vicces, hogy Daesung hülyét csinál magából miközben szinte úgy rám tapad, hogy majdnem összenövünk.
-Na és mikor lesz ez a  party?-kérdezi felpörögve Tae, imádja az ilyen bulikat, ráadásul jóképű pasikkal, odalesz meg kétszer vissza.
-Holnapután.-vágja rá.
-He? Ez komoly? És.. hogy fogunk eljutni oda? Gondolom Szöulban lesz.
-Aham, ott lesz. De nektek csak jönni kell, ruha, smink és hajat ott fognak nektek csinálni. Ugye jöttök?-csillogó szemekkel nézett rám.
-Áhh, de még Tae-nek suliba kellene mennie. Két hét múlva fog diplomázni, ezt nem lehet csak így,-JiYong az idősebb és nekem kell észnél lenni.
-Naaa, te is tudod, hogy sikerülni fog. Jól megy a tánc, ne legyél már ennyire izé.-kezdte Tae is.
-Na jó! És mikor megyünk Szöulba?-kérdezem mire Ji felém fordul és elmosolyodik.
-Azt ne mond, hogy értünk jöttél? ÉS mi lett volna ha nem egyezek bele?-kérdezem.
-Zsákba teszlek, be a csomagtartóba és indulás!-ezt egyszerre a két testvérem.
-Na kösz, szép kis testvérek vagytok!-elindulok fel az emeletre és előveszem a bőröndöm majd kezdek belepakolni.

Teli bőrönddel állok a lépcső alján egy szál bátyámmal és várjuk a húgunkat, de ő csak nem jön. Otthagyom a bőröndöt és indul fel a szobájába ahova benyitva egy óriási ruhakupac alól pislogott rám.
-Te mégis mit csinálsz?-röhögök fel.
-Vissza akartam tenni azokat a ruhákat amiket nem viszek, de ahogy be akartam csukni a szekrényajtót kinyílt és rám esett.-a végére ő is elkezdett nevetni majd leszedtem a fejéről a ruhákat, összehajtottuk őket majd bepakoltuk a szekrénybe és siettünk le a lépcsőn. JiYong a lépcsőn ült és dobolt a térdein.
-Na gyere, menjünk!-szólok neki és végre kiléptünk a lakásból. Bezártam kulccsal az ajtót, bepakoltuk a bőröndöket a csomagtartóba és beszálltunk a autóba és Ji gázt adott.