Jin: 3.rész~

Az út felénél JiYong elég nagyokat ásított, így felajánlottam, hogy átveszem a kormányt mire halkan odadünnyögte, hogy ő akar vezetni. Azt a makacs fejét.

Egy kicsit elszundíthattam mert mire észrevettem már Szöulban voltunk. Ji megpaskolta a combom, hogy kiszállhatok. Zsibbadt lábakkal másztam ki az autóból és indultam az épületbe. Ahogy felértünk JiYong elment a szobájába és én is megcéloztam az enyémet.

Majd bele is vetődtem az ágyba és lehunytam szemeim, de még mielőtt elaludtam volna eszembe jutott Daesung így átöltöztem, szóltam a húgomnak, hogy elmentem és már indultam is.

Amint beértem a Big Bang dormba meg is ütötte a fülem, hogy T.O.P és Seungri éppen próbálják egymást megverni valami hülye játékban, de eddig egyikőjük sem áll győzelemre. Biztos...lehet, nem tudom a játékszabályt, nem is akarom. Amint beléptem mindketten rám sandítottak majd vissza is fordultak a játékhoz. Levettem a kabátom és megszólaltam.
- Daesung?
- Szobájában. - jött a válasz T.O.P-tól. A szoba felé vettem az irányt majd az ajtó előtt bekopogtam. Egy halk "Gyere!" engedélyt adott a belépésre. De ahogy megláttam a szoba állapotát egyből sarkon is fordultam volna, de ha ezt Daesung-gal nem beszélem meg akkor holnapután megint mi feszítünk majd az újságok címlapjain.
- Ó! Jinnie, rád nem számítottam. Gyere nyugodtan. Ülj le....oda ahol van hely. - hahaha. Tekintve a szoba hurrikán utáni állapotát, nincs hely sehol sem így maga mellett szorított nekem helyet.
- Daesung! Figyelj ide! - mutatok az arcomra. - Tudom, hogy ezerszer meg egyszer elmondtam neked, hogy ne ess nekem és ne akaszkodj rám, de örülnék ha holnap hagynál egy kis nyugtot, kérlek. - nézek rá szépen. - Tudom, ha sokat iszol, nem bírod ki, de ha megint az lesz mint a múltkor és a címlapon leszünk esküszöm nem állok veled szóba soha többet. - próbálok a lelkére hatni és szegényt egy kicsit meg is zsarolom, de tudom hogy még így is ott lesz mellettem, MINDIG.
- Értem. Szóval már utálsz? - néz rám.
- Dehogyis. Daesung, én barátilag szeretlek, de semmi több. - mondom neki és megölelem. Sosem szerettem senkit megbántani, még őt sem. Még így maradtunk egy darabig mire azt vettem észre, hogy egyenletesen szuszog. Szegény nagyon ki lehet. Óvatosan lefejtettem magamról kezeit és lefektettem az ágyra majd óvatosan becsuktam magam mögött az ajtó és visszamentem a nappaliba a fiúkhoz.
- Srácok, legyetek halkabban. Dae alszik. Na de én mentem is, sziasztok. - visszavettem a kabátom és ki is léptem az ajtón. De miért érzem azt, hogy valami hiányzik? Jaa, Taeyang nem volt a dormban.

Ahogy odaértem a hotelhez lesifotósok hada várta, hogy valamelyikünk feltűnjön. Na ebből nem esztek. Leparkoltam a hotel mögött és a hátsó ajtón bementem majd a személyzetet kikerülve felmentem az emeletre. Ahogy benyitottam a lakosztályba haláli csend honolt, biztosra veszem, hogy Ji és Tae alszanak. Hiába mondja Tae, hogy fent marad, a végén mindig bealszik és hál'istennek betartja, hogy ne igya azokat a löttyöket. Óvatosan osonok a szobámig majd ledobom a magassarkúkat, átvedlek alvó cuccba és holnap reggelig fel sem akarok kelni.

Reggel van. És hogy ezt honnan tudom? Nem húztam be este a sötételőt és most a Nap a retinámat gyilkolja. Átfordulok a másik oldalamra és kinyitom a szemeim, de mindent csak homályosan látok. De egyvalami, vagyis valaki körvonalazódik előttem. Egyszem bátyám egy fültől-fülig mosollyal az arcán terpeszkedik mellettem az ágyban.
- Jó reggelt! - mondom és felülök a szememet dörzsölve, hogy végre lássak is valamit.
- Neked is! Hallottam a srácoktól, hogy tegnap voltál náluk. Vagyis Daesung-nál. - mosolyog perverzen én pedig jó hugica lévén az arcára teszem a kezem és visszalököm az ágyba.
- Ti mit nem tudtok egymásról? És amúgy is, Te ne akarjál vele összehozni! Így is azt feltételezte, hogy utálom. Ezt honnan szedte? Fogadjunk Taeyang volt, meg a csajozási tapasztalatai. Szeretem Dae-t, mint barátot, de semmi több. És te is tudod jól, miért nem jöttünk Szöul-ba. Tegnap is mikor jöttem vissza már egy tucat lesifotós a bejáratnál állt. Nem, nem láttak meg. Hátul jöttem be. Még kérdés? - imádom mikor szinte minden kérdését tudom és ahogy beszélek folyamatosan válaszolok a fel nem tett kérdésekre és utána lefagy. Megrázza a fejét így végre bemehetek a fürdőbe elintézni a fürdést és hajmosást. Mire kijöttem a fürdőből Ji már nem volt a szobámban. Felöltöztem és kimentem a szobából, de nem kellett volna mert rengetegen voltak a lakosztályban. Voltak stylistok, sminkesek és mindenki aki kellhet. Körülnéztem, hátha megtalálom a húgom, de úgy látszik ő már nincs itt. Megreggeliztem és elindultam kicsit szétnézni a városban. Délutánra értem vissza és akkorra már elég nagy volt a felfordulás. Ahogy beértem a szobámba egy ruhát találtam ez ágyamra terítve. 

1.ruha

- Kwon Jiyong! - ordítom el magam, de semmi válasz így elindulok a keresésére. A sminkes székéből szedem ki Jiyong-ot és invitálom a szobámba és rámutatok az ágyon heverő ruhára.
- Ezmiez?! - érzem ahogy vörösödik a fejem.
- Ruha?
- Ne szórakozz! Ha te már megjegyezted ,hogy utálom a rózsaszínt ezt közölhetnéd a stylistoddal is. Másik ruhát kérek vagy nem megyek sehova. - nyomom a kezébe a ruhát és elkezdtem kitolni az ajtón. 10 perc múlva egy másik ruhával jött be.

2.ruha

- Ez már jó lesz?
- Imádlak! - elvettem a ruhát és megint kiküldtem a szobából, hogy át tudjak öltözni. Amint magamra vettem a ruhát ki is mentem, hogy megmutassam a Ji-nek magam, erre mire meglát eláll a szava.
- Jiyong? Itt vagy? - paskolom az arcát.
- Úgy megnőttél. - kezd mű-szipogni.
- Ne kezd, jó! - szólok rá.
- De attól még azt mondhatom, hogy gyönyörű vagy? - kérdezi mosollyal az arcán.
- Mondhatod.
Ezután kaptam még cipőt és végre láttam Tae-t is és eszméletlenül jól áll neki az a fehér ruha. Jiyong hamarabb ment mint mi így kaptunk egy-egy puszit és már el is ment. Most mi ültünk a sminkes székbe és kaptunk sminket meg hajat és végül útra készen indultunk a party-ra.